Vihar

作词 : Takács Dorina/Balla Gergely Loránt/Süveg Márk/Borbély Mihály/Bata István/Udvarhelyi Gábor/Soós József/Delov Jávor

作曲 : Takács Dorina/Balla Gergely Loránt/Süveg Márk/Borbély Mihály/Bata István/Udvarhelyi Gábor/Soós József/Delov Jávor

Ezt a villámot húsomban megtartom,

sebemből, mint barlangból kúsztam elő.

Rohantam sötétségből sötétségbe, talpamra földrészek, szájpadlásomra földtörténeti

korok ragadtak, szőrömet a szél a hat égtáj felé fújta.

Vagyok a vihar s vagyok az állatok hátára hulló eső.

Fölöttem szőrös csillagok, s vágtázik az égen a Hold, mint bokrokon át a vadállat,

vagy mint az éj fején kilátszó koponyacsont-darab, mozgatja mellkasom apályát-

dagályát.

Onnan alul, sej, de onnan alul,

Jön egy fekete felhő,

Ne menj arra, sej, de ne menj arra,

Mert megered az eső!

Ha megered, elszaladok,

Megázom és megszáradok

Ha megered, elszaladok,

Megázom és megszáradok.

Boldog a mező, mely mennydörgést hall

Boldog a mező, mely mennydörgést hall

Vagyok állatok hátára hulló eső

Magába folyó, magából eredő

Boldog a mező, mely mennydörgést hall

Boldog a mező, mely mennydörgést hall

Vagyok állatok hátára hulló eső

Magába folyó, magából eredő

Aki minden nap hasonló léptekkel teszi meg az új utat,

Így mutat irányt, leleplezi a királyt,

Saját magát meztelen kutat a tudat szilárd talaján.

Mint a víz úgy futhat, a vége így is, úgy is óceán.

Nem kívánja a régimódi trófeát a huzat,

Csak a mosolyát csengeti, a világ zászlaját lengeti,

Az élet engedi, hogy a mindennel együtt legyen magányos,

Aki a főtéren magas tölgy az erdőben maga a város.

Otthona a csalános, és talán most lesz az,

Hogy nem azt mondja, hogy talán most.

A lelke látja, hogy most megint az évszakoknak szokás szerint legyint,

És csak annyit rezzen: "viszlát jövőre ugyanitt".